Rettegés foka II.

Ami ezután következett, embernek nem kívánnám. 
Rettegés minden percben. Hazaér? Milyen állapotban lesz? Ha aludt azonnal a pulzusát kerestem, a légzését figyeltem. 
Szedte a gyógyszereit, de önveszélyesen élt. Alkohol, angyaltrombita, bármi, amihez hozzájutott. 
Egy december este, mindössze néhány hét itthonlét után telefonhívás. Anyám keresett. A fiam nála volt, ügyeletet kellett hívni hozzá. Megnéztem a gyógyszereit: az utolsó szemig bevette. Két nappal előbb váltottuk ki. 
Mentő, kórház, sebészet, hogy a csúnyán megvágott alkarját ellássák, majd a detoxicálás. 
Már nem nyugtatott meg: kórházban van, kezelni fogják. Tudtam: ha nem akar bent maradni, nem tarthatják bent. Nagykorú. Ja, hogy ebbe belehalhat? Senkit nem érdekel. 
Hogy a hozzátartozó szép csendben beleőrül, az végképp nem.