"Felelős vagy a rózsádért"
2015.02.10 17:34
Nézzük mi a szülő felelőssége egy ilyen helyzet kialakulásában.
Tudom, anno sok éve szorongással töltött el: anyámat tökéletesnek állította be a nagyi. Szörnyű érzés volt folyton azt érezni: képtelen vagyok olyan lenni, mint ő, komoly, valós trauma volt szembesülni azzal: ő sem tökéletes. Majd jött a megismerkedés a kifejezéssel: "elég jó anya". Eldöntöttem: "elég jó" szeretnék lenni.
Mikor megszületett, azt éreztem, egy külön univerzumot ölelek magamhoz, és az a feladatom: felfedezzem, megismerjem, és a saját útjára tereljem. Nem akartam vele megvalósítatlan álmaim valóra váltatni. A sajátjait váltsa valósággá.
Sokat beszélgettünk. Minden érdekelt ami foglalkoztatta. A kedvenc játéka, zenéje, a könyv, amit épp olvas. Mentünk kirándulni, színházba, moziba. Amikor fény derült a problémákra, hetekre depresszióba zuhantam a "mit rontottam el?" kérdésre keresve a választ. Nem voltam tökéletes, ez biztos. De ekkora hibát hol vétettem?
Majd megfordítottam a kérdést: "mit csinálnék utólag nagyon másként?" Arra jutottam: semmit.
Most "csupán" annyi a feladatom, hogy lelkileg-testileg épen átvészeljem ezt a szakaszt, ami alatt szakember segítségével visszavezetem önmagához, mialatt ráébred önnön egyediségére, értékeire, hogy visszatérhessen a saját útjára a depresszió, és a függőség sötét, csillagtalan éjszakájából.
Tudom, anno sok éve szorongással töltött el: anyámat tökéletesnek állította be a nagyi. Szörnyű érzés volt folyton azt érezni: képtelen vagyok olyan lenni, mint ő, komoly, valós trauma volt szembesülni azzal: ő sem tökéletes. Majd jött a megismerkedés a kifejezéssel: "elég jó anya". Eldöntöttem: "elég jó" szeretnék lenni.
Mikor megszületett, azt éreztem, egy külön univerzumot ölelek magamhoz, és az a feladatom: felfedezzem, megismerjem, és a saját útjára tereljem. Nem akartam vele megvalósítatlan álmaim valóra váltatni. A sajátjait váltsa valósággá.
Sokat beszélgettünk. Minden érdekelt ami foglalkoztatta. A kedvenc játéka, zenéje, a könyv, amit épp olvas. Mentünk kirándulni, színházba, moziba. Amikor fény derült a problémákra, hetekre depresszióba zuhantam a "mit rontottam el?" kérdésre keresve a választ. Nem voltam tökéletes, ez biztos. De ekkora hibát hol vétettem?
Majd megfordítottam a kérdést: "mit csinálnék utólag nagyon másként?" Arra jutottam: semmit.
Most "csupán" annyi a feladatom, hogy lelkileg-testileg épen átvészeljem ezt a szakaszt, ami alatt szakember segítségével visszavezetem önmagához, mialatt ráébred önnön egyediségére, értékeire, hogy visszatérhessen a saját útjára a depresszió, és a függőség sötét, csillagtalan éjszakájából.