A betegségről

Depresszió
Először csak fásult, folyamatos szürkeség. Nem ér be hozzád a fény. Érinthetetlenné válsz mindenki, és minden külső szép hatására. Aztán már semmi nem jó. Nem jó emberek között, és nem jó egyedül.
Elborít egy elementáris erővel rád törő fájdalom, amitől már moccanni sem bírsz. "Szedd össze magad!" Mondják. De pont erre nem vagy képes. Végül állsz a tükör előtt, és nem ismersz magadra, a fájdalom és sötét már felismerhetetlenné tett. Önmagad számára is. Végül éjjelente a halálért könyörögsz az égiekhez. Az is jobb lenne, gondolod, mint amit érzel. Aztán egy napon teszel valamit, hogy kiszállj... Hogy véget érjen az életed, és ne fájjon többé semmi. Ezt élte àt... Nem vagyok szakember. Saját tapasztalatból származik mindaz, amit leírtam.